Szemtől szemben

A legprofibb rendőr játszmája a legprofibb bankrabló ellen. Neil McCauley (Robert De Niro) a bűnözők királya az évszázad bűntényére készül. Vincent Hanna nyomozó (Al Pacino), a rendőrség legjobb koponyája, aki már szinte mániákusan üldözi McCauleyt, bármi áron el akarja kapni. Hanna a leggyengébb láncszemet, Christ (Val Kilmer) figyelteti, akit a barátnője megzsarolásával próbál elkapni. A rablást végül sikeresen végrehajtják, a menekülési tervbe azonban hiba csúszik. (port.hu)

Három dolog jutott eszembe a film közben:

1, Amikor még nagyon-nagyon kicsi kislány voltam és először láttam akciófilmeket, jól elhatároztam magamban, hogy ha nagy leszek, én bizony mindig golyóálló-mellényben fogok közlekedni, mert hát sosem lehet tudni, ezekben az ámérikai filmekben is mindig össze-vissza lövöldöznek az utcán szegény járókelők között... de én majd jól kifogok ám rajtuk! :)

2, Egy kapcsolatban nem kell "megfelelni". Úgy értem, küzdeni a megfelelésért. Ugyanazokat a dolgokat szeretni, csinálni, értékelni. Furcsa ezt felismernem, mert valahogy nagyon mélyen belém ivódott ez a megfelelni vágyás. De tessék, itt vigyorog szembe minderre egy nagy fityisz válaszul. Mi kell a szerelemhez? Dunsztom sincs. Az olyan megfoghatatlan valami. És tök mindegy, hogy a másik szabadidejében bélyeget gyűjt vagy bankot rabol, romantikus drámákat néz-e vagy akciófilmet. Nyilván, a közös érdeklődés, hobbi, életmód, stb. megkönnyítheti a mindennapi közös létet, de... de baromira nem ez a lényeg szeretet-fronton.

3, SPOILER Milyen furcsa, hogy a modernebb bankrablós filmekben (lásd: Ocean-filmek), ahol ugyanígy a jófej, érzékeny, érzelmes, kissé sérült, magányos, de végtelenül szimpatikus rosszfiúknak szurkolunk - a rosszfiúk nyerhetnek is. De 20 évvel ezelőtt ez még nem így volt. Nem hogy nem sétálhatnak el a naplementében boldogan, de még élve sem maradhatnak a film végén... Olyan ez, mint valami "isteni közbeavatkozás", hogy a jó elnyerje jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését... még akkor is, ha a nézőben kétségek támadnak, vajon tényleg olyan rossz volt-? SPOILER VÉGE

A film után pedig azt tudom elmesélni, hogy egy indokolatlanul hosszú akciófilmet láttam, aminek sajnos valaki már korábban elárulta a végét, így nem volt túl nagy meglepetés a befejezése. De Robert De Niro és Al Pacino miatt mindenképp megérte végignézni, no meg az ember lánya meg tudja ám találni a romantikusabb, elgondolkodtatóbb vonulatot is a történetben, mert hát ne is tagadjuk, ez azért egy elég fiús film... A kisebb szerepekben feltűnő színészeknek is nagyon örültem, no meg befejezés ide vagy oda, bőven volt min izgulnom menet közben is. De valahogy hiányzott nekem az a nagy, átütő élmény, amire számítottam, meg amire érezhetően tervezve volt a film - hiszen, mint a bejegyzés elején írtam, még gondolkozni is volt időm közben...

3,5/5