2014. október 23.

Terminál

Viktor Navorski éppen New Yorkba repül Kelet-Európából, amikor hazájában heves harcokkal kísért államcsíny bontakozik ki. A gyanútlan utazó egyszerre ott találja magát a John F. Kennedy repülőtéren, Amerika kapujában, ám útlevele egy éppen nem létező országból való, ezért nem teheti be a lábát az Ígéret Földjére.
A reptéren rekedt Navorskinak így fel kell találnia magát, be kell rendezkednie a várakozásra, amíg az otthoni háború véget nem ér. Ahogy telnek-múlnak a hetek, hónapok, Viktor felfedezi, hogy a terminál kicsinyített univerzuma gazdagon összetett világ, ahol fontos szerephez jut az abszurditás, a kicsinyesség, a nagylelkűség, az ambíció, néhány véletlen egybeesés, sőt, még a romantika is egy gyönyörű légikísérő, Amelia képében. 
De Viktor már régen visszaélt a reptér biztonsági főnökének vendégszeretetével, aki csak egy porszemnek tekinti őt a bürokrácia gépezetében, egy olyan problémának, amit nem megoldani akar, hanem mindenáron kitörölni. (port.hu)

Sok évvel ezelőtt már láttam ezt a filmet, de akárhogy is próbáltam, nem tudtam felidézni a végét. Persze, a várótermes dolog megvolt, de biztos voltam benne, hogy ennél többről kell szólnia...

Így is volt, de csak a film végére jöttem rá, mi az a "több". Ugyanis az utolsó 20 percig nem igazán értjük, mire is várunk, csak várunk, várunk kitartóan Tom Hanks-szel együtt. Szurkolunk neki és örülünk minden apró sikerének, fityiszt mutatunk a bürokráciának, magunkban mosolygunk a mellékszereplők kedves esetlenségén, utáljuk Stanley Tuccit és megállapítjuk, hogy Catherine Zeta-Jones igazán tökéletes végzet asszonya. De a mondanivalót csak a végén értjük meg: ez a film egy ígéretről szól, nem is akármilyenről. Hirtelen értelmet nyer a kitartás, a nyomorgás, a tűrés, a megaláztatás elviselése. Sőt, rájövünk, hogy igazából itt nem is volt választás, Viktor mindent úgy tett, ahogy tennie kellett, hogy hű maradhasson önmagához.

Csak valahogy fakó ez a befejezés... értem már, miért nem vésődött be az emlékezetembe. Valahogy eltörpül, elhalványul a komikus jelenetek mellett. Nem tudom, hogy az arányokkal van a baj, vagy csak gyorsan összecsapták a film végét? Egy drámai nagyjelenet után már nem illik időzíteni egy újabb, de másképpen megérintő részt? Vagy talán csak túl fáradt voltam (ismét)? Bármi is a magyarázat, sajnálom, hogy így alakult...

3,5/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése