2013. szeptember 24.

Csodás álmok jönnek

Dr. Chris Nielsen és felesége, Annie házassága fájdalmasan megtört két gyermekük halála után. Az asszony nem tudja magát túltenni a történteken, noha Chris mindent megtesz közös életük érdekében. Négy évvel később egy balesetben Chris is meghal. A Paradicsomba kerül, amely fantasztikusabb hely, mint valaha is gondolta volna. Albert védőangyal segítségével Chris rátalál gyermekeire és kedvenc kutyájára. Az örökkévalóságban megvárná feleségét, de megtudja, hogy balesete után Annie öngyilkosságot követett el. Chris a védőangyal segítségét kéri felesége lelkének felkutatásához a reménytelen alvilágban. (port.hu)

Gyerekkorom egyik meghatározó filmélményét elevenítettem most fel ezzel a régóta tervezett újranézéssel.

Szinte hihetetlen, hogy mennyi minden együtt van ebben a filmben! A színészóriás Robin Williams nagyszerű alakítása mellett itt a látványvilág is annyira páratlan és megkapó, hogy az ember szinte még a festékszagot is érzi, ahogy Chris átgyalogol felesége festményén, az alvilágban pedig szinte libabőrösök leszünk a hidegtől és a sivárságról, ezért gyorsan szorosabbra is húzzuk magunkon a pulóvert. A történet igazán szívhez szóló és olyan értékeket tolmácsol, amik manapság már eltűnőben vannak. Mégsem lesz mindez szentimentális, szirupos és émelyítően édes; a film végig ügyesen egyensúlyoz a kiábrándító, fájdalmas, sötét valóság reményvesztettsége és a fantázia, a remény és szeretet által színesre festett jövő lehetősége között.

Vajon tényleg létezik olyan szerelem, ami nemcsak a síron túl is tart, de még a mennyország és a pokol közti távolságot is képes áthidalni és a legsötétebb kétségbeesést is legyőzi?
Azt hiszem azért kellenek az ehhez hasonló jó filmek, hogy elhiggyük: erre a kérdésre akár igen is lehet a válasz.

5/5


2013. szeptember 22.

Szinglik éjszakája

Négy barátnő, Juli (Hámori Gabriella), Edit (Nagy Ilona), Zsófi (Gallusz Niki) és Adrienn (Szávai Viktória) gyerekkorában megfogadja: soha nem mennek férjhez. A négy csinos, okos, művelt, a húszas évei végén járó lány tartja is magát a kijelentéshez, ám Juli egyszer csak megszegi a valamikori esküt, mondván megtalálta az Igazit egy angol arisztokrata személyében. A három barátnőt kész helyzet elé állítja és bejelenti: házasodni készül, méghozzá ma este. A lányok, akiket villámcsapásként ér a hír, máris egy esküvői ruhaszalonban találják magukat, talpig selyembe öltöztetve. (port.hu)

A tv-ben néztem meg azt a filmet, ebéd közben, de már az első reklámblokk alatt nagy problémám adódott: elfogyott az étel és nem volt semmi, ami a készülék előtt tartson. Sőt, szinte úgy éreztem, ha fizetnének érte, akkor sem nézném tovább. Végül azonban győzött a mazochizmusom és a kíváncsiság: vajon hová lehet még fokozni ezt a színvonaltalan gügyeséget? Csak remélni merem, hogy nem szenvedtem maradandó károsodásokat...

Mentségemül szolgáljon, hogy kíváncsiságomat más is táplálta: a film összes forgatási helyszínét jól ismerem, így legalább azzal el tudtam szórakoztatni magam, hogy a jeleneteket próbáltam a térképen elhelyezni. Az autós/motoros üldözéses résznél ez például kimondottan nagy kihívás volt, hiszen össze-vissza ugráltak a különböző városrészek között...

Nehéz egyetlen dolgot választani a film legnagyobb gyengeségéül, hiszen sok sebből vérzik. Kezdjük azzal, hogy az alapsztori is hiteltelen és valószerűtlen, a négy barátnő idegesítő visongása szinte elviselhetetlen, a párbeszédek természetellenesek és mesterkéltek, a félreértések, amikből a magyar vígjátékok szinte kötelező jelleggel építkeznek, egyenesen idegtépőek, a brit szereplőket megformáló magyar színészek akcentusa fülsértőbb, mint a szerepük szerint angolul alig beszélő magyaroké, sőt, még a kép minősége is túl műtermi...

Szeretnék legalább egy pozitívumot mondani, de sajnos nem tudok. Esetleg annyi jut eszembe, hogy Korda Györgynek szerencsére csak egy kis szerep jutott... De nem is értem, miért próbálom mentegetni a menthetetlent, hiszen erről a filmről még a főszereplője is azt nyilatkozta: vannak szerepek, amiket csak azért vállalsz, hogy legyen miből élned...

1/5

2013. szeptember 19.

Ébredések

A visszahúzódó, inkább kutatóorvosnak, mint gyakorló pszichiáternek való Dr. Malcolm Sayer a Baibridge-i Kórház ideggyógyászatára kerül. Az osztályon szinte teljesen öntudatlan, gyermekkoruk óta tetszhalott állapotban lévő betegeket kezelnek. Bár nem tudnak beszélni és érzelmeiket, gondolataikat más módon adják környezetük tudtára, Sayer meg van győződve róla, hogy ezek az emberek "odabenn mégis élnek". A lelkes orvos egy olyan új gyógyszert fedez fel, amellyel a betegeket vissza lehet hozni őket az életbe. Csodálatos ébredésnek lehetünk tanúi. (port.hu)

Többször láttam már ezt a filmet, de száraz szemmel még sosem tudtam végignézni. Igaz történet alapján készült és ezúttal nekem még az sem számít, hogy az eredeti eseményeket mennyire változtatták meg és mennyire színezték ki, mert ha csak egy töredéke is igaz, már megérdemel minden érzést és elismerést, amit a nézőből kivált.

Két színészóriást láthatunk: a félénk tudós-orvos szerepében nagy kedvencemet, Robin Williamst, a betegében pedig Robert De Nirót, aki ezzel a felkavaró alakításával szinte Dustin Hoffman Esőemberének nyomába is léphetne.

Nehéz többet írni erről a filmről, hiszen minden annyira a helyén van, érzékeny egyensúlyt teremtve: egészség és betegség, tragikum és finom humor, felelősség és vidámság, harc és elfogadás.

Hiányoznak manapság az ilyen filmek. Nem kell nagy költségvetés, döbbenetes technika, lélegzetelállító látványvilág és 3D, csak egy jó történet, jó színészek, megfelelő kidolgozottság és egy olyan üzenet, ami mély nyomot tud hagyni a nézőben.

5/5

2013. szeptember 13.

Barátság extrákkal

Jamie munkaügyis fejvadász New Yorkban, Dylan nagymenő szerkesztő Los Angelesben. Mindketten fiatalok, sikeresek, de szerencsétlenek a szerelemben, miközben családi gondokkal küszködnek. Egy jó munka ígéretével Jamie a Nagy Almába csábítja Dylant, sőt, a munkáltató mellett maga is rákattan a srácra. Az érzés kölcsönös, ám mindketten félnek egy esetleges újabb csalódástól. A helyzet tisztázása érdekében megállapodnak, hogy a kapcsolatuk szerelemtől és más kötöttségektől mentes, pusztán szexuális célzatú lesz. Ám más dolog ígérni valamit, és más betartani. (port.hu)

Tipikusan olyan film ez, amit fél másodperc alatt beskatulyázunk a gügye amerikai tucatvígjátékok közé, de aztán mégis megnézzük, elvárások nélkül - hogy aztán kellemes meglepetést okozzunk magunknak, mikor a vége kiírás megjelenése után ráeszmélünk, milyen jól is szórakoztunk.

Ez a vígjáték ugyanis laza, pörgős, humoros, nyálviharoktól mentesen érzelmes, friss, könnyed, bőségesen alkalmazza az öniróniát és hihetetlenül jó kikapcsolódást nyújt. Még Justin Timberlake sem tudott zavarni, pedig erősen kételkedtem az ő színészi tehetségében, Mila Kunisért pedig a bunyóba is beszállnék, ha még egyszer valaki ijesztőnek nevezi csodaszép, hatalmas szemeit. A főszereplők alakítása és a megjelenített karakterek tehát totál szerethetőek, de a mellékszerepekben is hatalmas meglepetésekre bukkanhatunk: ott van a Dharma és Greg Dharmája (Jenna Elfman), az Így jártam anyátokkal Marshallja (Jason Segel), a szülők szerepében pedig a "klasszikus" szülő-szerepekben már sokat bizonyított Patricia Clarkson és Richard Jenkins

Minden együtt van tehát egy kellemes esti mozizáshoz, sok mosolygáshoz, időnként nagy kacajokhoz. A történetben, ha akarsz, mondanivalót is találhatsz, hiszen hiába a vígjáték-köntös, a párkeresés nehézségei, a csalódások, a magány örök érvényű téma... 

5/5 (erősen túlértékelve, de mint mindig, most is a pillanatnyi élményt osztályozva)

2013. szeptember 11.

Fekete hattyú

A visszahúzódó, anyja árnyékában élő balerina Nina elnyeri a Hattyúk tava előadás címszerepét. A művészeti vezető Leroy tökéletesnek titulája a lányt a szerepre, azonban kétségei vannak a lány képességeit illetően a fekete hattyú megformálásban. Mindkét szerep más egyéniséget igényel, azonban mindkét szerepet ugyanazon táncosnak kell előadnia. Míg a fehér hattyú az ártatlanságot és a kecsességet, a fekete az érzékiséget és csalfaságot hívatott megtestesíteni. Leroy úgy véli egy másik balett-táncos lány, a könnyed és laza Lily jobban képes megformálni a hattyú fekete énjét. (port.hu)

Már régóta terveztem megnézni ezt a filmet, de nem bántam meg, hogy egészen mostanáig vártam vele, ugyanis ez is egy olyan típusú történet, amihez bizony kell a megfelelő hangulat. Ebben a hangulatban azonban maga a film hatalmas élmény!!!

Nem rajongok különösebben Natalie Portmanért, de ezért az alakításért minden díjat és elismerést megérdemel! Hihetetlenül jól megformálta a törékeny, légiesen könnyed, finom mozgású, kecses balerinát, akinek púderrózsaszín világa fokozatosan hullik szét és alakul át valami mássá, sötétté, az ellentétes végletté, hogy a kettő együtt végül kiadhassa az áhított tökéletességet...

Hátborzongató film, amiben ijedelmeinket nem is igazán a fel-feltűnő vércseppek és sebek, vagy az ezekből felszínre törő fekete hattyútollak okozzák, hanem a kegyetlenül brutális átalakulás belső gyötrelmei.

Bár a lényeg itt balerinánk belső világában játszódik, mégis, a külső környezet elemei is tökéletesen összeillenek és a színészi alakítások, a látvány, no és legfőképp a zene mind-mind fokozzák és a legmagasabb szintre emelik az élményt.

5/5


2013. szeptember 4.

Az utolsó éjjel

Monty Brogan (Edward Norton) számára vészesen fogy az idő - 24 órán belül börtönbe vonul, hogy letöltse hétéves büntetését. Manhattan egykori királyaként Montynak most búcsút kell vennie attól a világtól, amely megnyitotta előtte az utat New York legmenőbb klubjaiba, de amely megfosztotta legközelebbi barátaitól. Utolsó szabadon töltött napján Monty újra felkeresi apját (Brian Cox), aki soha nem hagyta cserben, és találkozik két régi jóbarátjával, Jacobbal (Philip Seymour Hoffman) és Slaughteryvel (Barry Pepper). Vele van barátnője, Naturelle is (Rosario Dawson) - talán éppen ő volt az, aki feladta a rendőrségnek...Az elismert rendező, Spike Lee (Szemet szemért, "Malcolm X") ezúttal egy olyan, nehézéletű emberről beszél, akit rengeteg kétely gyötör azzal kapcsolatban, hogyan is juthatott idáig, miközben az utolsó utáni pillanatban is küzd, hogy visszanyerje egykori énjét... (port.hu)

Fojtogató hangulatú film, ami közben az emberen néha már annyira úrrá lesz a szorongás, hogy legszívesebben rá-rásandítana az órájára, hogy ellenőrizze, mennyi idő is van még hátra a másnap reggelig?

Edward Norton az Amerikai história X után ismét börtönbe készül, azonban itt egy teljesen más karakterű, vérmérsékletű, értékrendű, és persze egészen más bűnt elkövető embert alakít. Átgondoltabb, merengőbb, nyugodtabb, de ez persze nem jelenti azt, hogy a film ne lenne sötét és feszültségben tartó. Érdekes látni, mivel és kikkel tölti utolsó szabad óráit. Az alvilági haverok és a barátnőt alakító Rosario Dawson az én tetszésemet nem igazán nyerték el, azonban a gyerekkori barátok (Barry Pepper és Philip Seymour Hoffman) karakterét és színészi játékát már sokkal érdekesebbnek találtam.

A befejezés teszi igazán emlékezetessé a filmet. Annyi út áll előttünk, s mindnek van előnye és hátránya egyaránt. De bárhogy is döntünk, a vele járó felelősséget viselnünk kell.

4/5

2013. szeptember 3.

A Jane Austen könyvklub

Öt nő és egy férfi találkozik időről-időre, hogy megvitassa a kiváló írónő, Jane Austen műveit. A napjaink Kaliforniájában élő klub tagjai lassan ráébrednek arra, hogy bár két évszázad eltelt azóta, és egy óceán választja el őket Angliától, a népszerű írónő regényeinek hősei, Emma, Mr. Darcy és a Bennet-lányok valójában ugyanolyan problémákkal, szívfájdalmakkal és érzésekkel küszködnek, mint ők. Az elvált Sylvia, az idősödő Bernadette, a félrelépésről fantáziáló Prudie és a többiek a könyvekből és egymásból merítenek vigaszt, erőt és bölcsességet. (port.hu)

Jó hangulatú film, kedves, finom humorral, szerethető, emberi hibákat elkövető, de változni és változtatni tudó karakterekkel, sok-sok könyvvel, gyengéd barátsággal, jól eső romantikával és persze a megunhatatlan Jane Austen-történetek világának fel-felidézésével.

Egyszerűen nem tudok többet írni, mert ez egy olyan típusú lelket simogató és mosolyra fakasztó film, amit leginkább receptre kellene felírni magány, búskomorság és unalom ellen. Kellemes kikapcsolódást nyújt, ha hagyjuk, hogy magával sodorjon.

5/5