2012. november 1.

Amélie csodálatos élete

Amélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensőséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: lakásának egy titkos zugában kis dobozra talál, amely az előző lakó gyerekkori emléktárgyait tartalmazza. Elhatározza, hogy visszajuttatja a kis dobozt jogos tulajdonosának. Ettől kezdve élete gyökeresen megváltozik, rájön, hogy valami módon képes környezetét boldogabbá tenni. Szívesen boronál össze magányos embereket, amiből gyakran komoly bonyodalmak származnak. De jótéteményei közepette megismer egy különös fiatalembert és most már a környezetén a sor, hogy segítsenek rajta... (port.hu)

Emlékszem, tiniként hatalmas élmény volt számomra ez a film. Sőt, mikor később kölcsönadtam vhs-en (!!!), akkor is mindenkit lenyűgözött Amélie története. Aztán, bevallom, valahogy elfelejtődött... Egy kedves emlék lett a hatalmasra photoshopolt szemű Audrey Tautou-val, akit egyébként Amélie-ként ismertünk meg és aki onnantól kezdve minden filmjében Amélie maradt, de magából a filmből csak egy-két mozzanatra emlékeztem.

Ma este viszont elcsíptem a tv-ben a filmet, újra megnéztem és újra végigmosolyogtam. Komor is, kedves is és azt sugallja, minden csak nézőpont kérdése, minden csak rajtunk múlik és bármilyen kis aprósággal, odafigyeléssel megváltoztathatjuk nemcsak környezetünk sorsát, de sajátunkat is. Persze, persze, ott az a cinikus kis hang a fejemben: HA környezetünk fogékony rá... No de rögtön vitába is kezdek önmagammal: ha meg sem próbáljuk, sosem tudjuk meg, hogy az-e.

Száz szónak is egy a vége: Amélie történetét érdemes megnézni, szükség esetén újranézni, feltöltődni, erőt meríteni belőle és legfőképp követni példáját. Nyíltnak, őszintének lenni és szeretetet adni. A film közben pedig szinte érezzük, ahogy simogatják a lelkünket - legyen szó akár a világutazó kerti törpéről, akár a montmartre-i kávéház kalandjairól, akár a fotóautómaták fantomjáról... :)

5/5