A király beszéde

A király beszéde egy férfi története, aki VI. György brit királyként, II. Erzsébet királynő apjaként vonult be a világtörténelembe. Miután bátyja lemondott, George azaz Bertie foglalta el trónt - igen kelletlenül. A király nem érezte méltónak magát élete legfontosabb szerepére, mert borzalmas dadogása miatt képtelen volt nyilvánosan beszédet tartani. Számos eredménytelen beszédterápiás kezelés után találkozott a liberális szellemiségű Lionel Logue-gal, aki csöppet sem hagyományos ülésein nemcsak királya hangját, hanem bátorságát is segített visszaszerezni. (port.hu)

Ó, Colin! Ha nem szerettem volna már rég beléd, ez után a film után már tuti, hogy menthetetlen lennék! Mit nekem Mr. Darcy, akinek "csak" a boldogsága a tét, ha közben meg itt van egy király, akinek a Föld népességének egynegyedét kell bátorítania a nehéz időkben! Hát melyik nő bírná ki ezt elolvadás nélkül!?

Na, de fordítsuk komolyra a szót.

Colin Firth tényleg zseniális, minden-minden díjat, elismerést, buksisimit megérdemel. Olyan tökéletesen elegyíti és mutatja be a felsőbbrendűséget, a bizonytalanságot, a bátorságot, a kishitűséget és a határozottságot, hogy ha nem lenne csini és kedvesen esetlen, akkor is neki szurkolna minden néző. Furcsa volt oldalán Helena Bonham Cartert látni, hiszen őt, bár szintén nagyon szeretem, gondolatban mindig a "furcsa" karakterekhez kötöm. Most viszont tökéletesen hétköznapi királyné volt, aki odaadó szeretettel veszi körül a zurát, bizonyítva ezzel azt, amit már eddig is tudtunk: minden erős férfi mögött egy erős nő áll... Geoffrey Rush is parádézik: szemtelensége és őszintesége üdítő, baráti támogatása tiszteletre méltó.

A történet számomra mégis valahogy túl egyszerű, túl kevés, hiszen egyetlen ember egyetlen problémáját követjük csak végig. Lehet, hogy bennem van a hiba, hiszen például a történelmi filmeket is valahogy mindig egyformának látom, úgyhogy most ez is leginkább A Vasladyre emlékeztet engem. A főszereplő zseniális alakításán kívül annak is leginkább egy hangulati árnyalata az, ami maradandó volt számomra, így ebből a filmből is leginkább egy hasonló hangulat lesz az, amit magammal viszek: az őszinte támogatás és a mi kedves, dadogó királyunk kételyei, küzdelmei önmagával és bátorsága, amiért mindebbe belevág.

SPOILER: Azért az a jelenet, amikor Jennifer Ehle, alias Elizabeth Bennet saját konyhájában mit sem sejtve összefut a királlyal, vagyis korábbi románca főszereplőjével, Mr. Darcyval... hát, nem kis merészségre vall egy tartózkodó és komor angol drámától! De persze mindezt olyan ártatlanul, olyan finom humorral teszi, hogy az óvatlan nézőnek semmi sem tűnik fel belőle. Bennem viszont ott bujkál a kisördög: mi lett volna, ha Elizabeth hirtelen felindulásból rég nem látott kedvese nyakába ugrik? ;)

4/5