2011. december 25.

Értelem és érzelem

A Dashwood lányok pénz nélkül maradnak apjuk váratlan halála után. Egyetlen esélyük, ha jól mennek férjhez. Az idősebbik lány, Elinor (Emma Thompson) nem bízik az érzelmeiben, és bár Brandon ezredes (Alan Rickman) és Edward Ferrars (Hugh Grant) is megkörnyékezi, úgy véli, a szív dolgaiban is az eszére kell hallgatnia. Húga, Marianne (Kate Winslet) viszont egészen más természet. Csöppet sem leplezi az elbűvölő Willoughby (Greg Wise) iránt érzett szenvedélyes szerelmét. (port.hu)

Jane Austen zseni volt és nem is kell ezt tovább ragozni. Mesterien szőtte történetét, ami nemcsak az idő próbáját állta ki, hanem a megunásét is: akármikor, akárhányszor élvezettel merülhet el benne újra az ember lánya.

Ilyen alapozással nem nehéz zseniális filmet készíteni, de ha felturbózzuk néhány színészóriással, az mindenképpen garancia a sikerre. Minden percét imádtam; ez is azon ritka filmek egyike, amiben képes vagyok "benne élni" - pedig egy távoli korról van szó és tőlem távoli problémákról. De a megjelenített érzelmek örök érvényűek.

5/5

2011. december 19.

Egy nap

Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját - 1988. július 15-ét -, Emma Morley és Dexter Mayhew között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma elvekkel és ambíciókkal rendelkező lány, aki arról álmodozik, hogy jobb hellyé alakítja a világot. Dexter tehetős sármőr, aki arról álmodozik, hogy a világ az ő játszótere lesz.
Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg. Legyenek éppen együtt vagy külön, láthatjuk, amint Dex és Em elfoglalja magát ügyes-bajos dolgaival; megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, reményeiket és elszalasztott lehetőségeiket, mosolyaikat és könnyeiket. Valahol az utazás során a két embernek rá kell jönnie, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét.
(port.hu)

Nincs is jobb módja egy sikeres népegészségtan vizsga megünneplésének, mint egy spontán mozizás egy csajos estén. Igaz ugyan, hogy korábban még csak nem is hallottam a filmről, de a barátnőm égre-földre esküdözött, hogy szuper lesz, hiszen ő nemrég olvasta a könyvet, amiből készült. És igaza is lett, a könyv pedig hamarosan landolt az én várólistámon is.

Eredeti ötlet egy napot kiragadni az évekből és ezeken keresztül bemutatni hőseink életének alakulását. A történet bájos, humoros és nem rózsaszín vattacukorfelhőn úszik, az öröm és boldogság nem érkezik varázsütésre, a lánynak és fiúnak nagyon is meg kell dolgozniuk egymásért - fejlődniük, tanulniuk, változniuk kell. Tetszettek az "életszagú" jelenetek és a nagy meglepetés sem maradt el - bár, amint beköszönt a boldogság, az ember lánya már tapasztalatból érzi, hogy itt ám valami mélységes hullámvölgynek kell következnie. Ezen a ponton fordultam oda a barátnőmhöz és mérgesen odasúgtam neki: akár a srác, akár a lány fog meghalni, komolyan mondom, lemegyek és visszakérem a jegyem árát! Ő jót röhögött rajtam, én visszafordultam a vászon felé, két másodperc múlva pedig már indulhattam is a pénztár felé...

Na jó, nyilván nem mentem sehová, de enyhén szólva megviselt, hogy ennek a filmnek sem "örök élet plusz húsz év" boldogság lett a befejezése. Biztosan öregszem, de mostanában már egyre jobban vágyom a happy endre.

Megkönnyeztem tehát a befejezést, de becs' szó, nem az irigykedés miatt, pedig nehéz nem irigyelni Anne Hathawayt, aki hosszú és rövid hajjal is gyönyörű!

4/5