Gran Torino

Walt Kowalski, az egykori koreai veterán és nyugdíjas autószerelő felesége halála után egyedül él. A régi szomszédok is kihaltak vagy elköltöztek, a helyükre délkelet-ázsiai bevándorlók jöttek. Kowalski rossz szemmel nézi őket, nem rejti véka alá a velük kapcsolatos ellenérzését. Mindez csak fokozódik, amikor egyik éjjel a szomszéd fiú el akarja lopni a féri féltve őrzött autóját, a gyönyörű 1972-es Gran Torinót. Kiderül, hogy a környéket uraló banda kényszerítette erre. Miután a srácot megmenti a bandától, a hálás szomszédok ragaszkodnak hozzá, hogy Thao neki dolgozzon. Különös kapcsolat veszi kezdetét. (port.hu)

Lassan folydogáló film ez egy morcos öregemberrel, akinek a haja mellesleg pont úgy őszül, mint az apukámé. Kezdetben nem szimpatikus, mégis tudjuk, hogy meg kell majd szeretnünk, mert a résnyire összehúzott szemek, az összeszorított ajkak és a mereven, dühösen összeráncolt homlok mögött rengeteg mélyen eltemetett, sosem kimondott érzelem és fájdalom bujkál.

Persze a magának való főszereplőnk időnként megtalálja azokat a beszédpartnereket, akikkel a maga módján humoros, sziporkázó szópárbajokat vívhat, máskor pedig saját szigorú értékrendjét bátran megmutatva kel a gyengébbek védelmére. Nem várhatunk könnyes összeborulásokat, de ez az öregúr észrevétlenül és ismételten csak a maga módján megnyílik és szemmel láthatóan őt is meglepi, hogy mennyire tetszik neki ez az új felállás. Sőt, a legnagyobb áldozatot is képes meghozni, méltóságát végig megőrizve.

A felszínen sokat káromkodós, komor és a maga évődő módján időnként még meg is mosolyogtató film ez, de ha meglátjuk a mélyebb réteget, igazán megrendítő témába ütközünk.

4/5

Szerelem és egyéb katasztrófák

Alek Keshishian filmjének főszereplője a maga elvarázsolt világában élő, legújabb divatrendekre különösen érzékeny, és akár a kerítőnő szerepét és szívesen vállaló Emily (Brittany Murphy). Az ellentmondást nem tűrő lány a Vogue magazin munkatársaként és a magánéletben is szeret a középpontban lenni, és mindent megtenne a körülette lévő emberek szerelmi életének felvirágoztatása érdekében. Amikor egy szép napon új fotós kolléga kerül a magazinhoz, Emily rögtön küldetésének tekinti, hogy összehozza Peter-rel (Matthew Rhys), meleg szobatársával. Emily akkora lelkesedéssel veti magát bele célja megvalósításába, hogy fel sem tűnik neki, hogy ideje lenne saját boldogsága érdekében is tenni valamit. Vajon, mikor eszmél Emily az álomvilágból, és ébred rá, hogy közvetlen környezetében is akad, aki már hosszú ideje keresi kegyeit? (port.hu)

Következetlen leszek, de hát ez egy olyan hely, ahol minden gond nélkül megtehetem. ;) Szidtam-cikiztem ugyan már e mostaninál sokkal-sokkal komolyabb filmeket is, de közben ám rájöttem, hogy a titok nyitja nem más, mint az időzítés: mindig hangulatunknak megfelelő filmet kell választani. Ezúttal pedig könnyed, mosolygós, nem túl komoly témájú nyáresti filmre vágytam - ezeknek az elvárásoknak pedig nagyon is meg tudott felelni a választottam.

Nekem alapból bejönnek Brittany Murphy csacska, de nagyon is szerethető karakterei, szókimondó és őszinte legjobb barátaival pedig most igazán kellemes csapatot alkottak. Voltak humoros, helyenként nagyon is angol jelenetek, vicces szituációk, kedves-aranyos élethelyzetek. A nagy fordulatok ugyan hiányoztak, a történet eléggé kiszámítható volt, de még így is sikerült végig olyan mederben maradnia, hogy le tudott kötni, élveztem az utat a végkifejlet felé. Külön piros pont a befejezésért: megvan ugyan mindenkinek a saját kis happy endje, de nem megy át valami rózsaszín, cukormázas, giccses, naplementében egymás felé rohanásba - sőt, még fityiszt is mutat az ilyen filmeknek Gwyneth Paltrow és Orlando Bloom hollywoodi jelenetével. A pontot az i-re pedig az teszi fel, hogy kimondja: ne várjunk herceget fehér lovon, szerelmet első látásra, hogy aztán attól a minutumtól kezdve együtt éljünk "örök élet plusz húsz évig". Egymás megismeréséhez és az összeszokáshoz idő kell - de nagyon is megéri.

4,5/5

Éjszaka a múzeumban 2.

Az időközben egy sikeres találmányának köszönhetően éjjeliőrből menő vállalkozóvá előlépő Larry Daley régi jó barátait, a washingtoni Természettudományi Múzeum kitömött vagy viaszba foglalt nevezetességeit átszállítják a Smithsonian Amerikai Nemzeti Történelmi Múzeumba, ám útközben elkallódik a Fáraó Aranytáblája, melynek segítségével - ahogy azt az első részből már mindenki jól tudja - éjszakánként életre kelnek a kiállítási tárgyak. Larry tehát újra elemlámpát ragad, hogy megmentse hű cimboráit. (port.hu)

A film első része egy nagyon boldog, vizsga utáni estémhez kötődik, így emlékeim nyilván megszépítik magát a történetet, ami gyanítom, önmagában nem lett volna éppen hatalmas eresztés. Így viszont időnként jókat mosolyogtam, várakoztam a kaland végére, hiszen volt némi eredetiség a sztoriban.

A második részt sajnos nem tudtam vizsga utánra időzíteni, elaludni viszont így is sikerült kb. az egyharmadánál. Már a kezdet sem tudott magával ragadni, története pedig gyakorlatilag nincs is a filmnek. A poénok vagy idétlenek, vagy elcsépeltek, a történelmi karakterek megjelenése pedig olyan gyakori, hogy végül is már elvesztik érdekességüket. A technikai megvalósítás nyilván nagyon hangsúlyos, de egy idő után már az ide-oda rohangászós hajsza nem elég ahhoz, hogy elvigye hátán az egész filmet. A lezárás is valahogy túlzottan leegyszerűsített és valószínűtlen - feltételezve persze, hogy magát a megelevenedős alapsztorit elfogadjuk.

Robin Williams-t nagyon szeretem, de neki ezúttal elég kevés szerep jut. Ben Stiller csak a "szokásos", ezúttal szó szerint is vehető majomkodást nyújtja, úgyhogy Amy Adams karaktere igazán kellett mellé. Ez utóbbi színésznővel csak az a problémám, hogy mostanában annyi filmemben szerepel, hogy az kicsit már sok is nekem. Pedig igazából sosem láttam egyik alakításában sem semmi extrát; talán épp ez a "jelentéktelenség" az, ami annyi történetben szükséges és ami annyi filmbe bejuttatja?

Hát, ez a második rész sem tudott rácáfolni az íratlan szabályra, mely szerint a folytatások eleve bukásra ítéltetnek, hiszen az első élmény túlszárnyalásához sok fronton kellene kitenniük magukért. Lapos, unalmas filmecske ez, amire sajnos még azt sem mondhatom, hogy kikapcsolódáshoz megfelel, hiszen esetemben az elszunnyadást első nekifutásra nem sikerült leküzdenie.

2/5