A boldogság nyomában

Chris Gardner mindent elkövet, hogy a családja boldogan, biztonságban éljen. Ám a szerencse valahogy sosem szegődik mellé. Bár fáradhatatlanul próbál meggazdagodni, egyre szegényebbek lesznek, végül a felesége is elhagyja. A férfi magára marad az ötéves kisfiával. Chris ekkor kockázatos lépésre szánja el magát. Feladja állását, és jelentkezik egy bróker cég tanfolyamára. Miközben egyre mélyebbre merül a brókerkedés rejtelmeiben, pénz híján hamarosan várótermek, menhelyek lakói lesznek. Chris bízik abban, hogy jókedvvel, szeretettel minden bajt legyőznek. (port.hu)

A fenti ajánlót szívem szerint így írnám át: Eszes, ám tanulatlan pasi a feleségével tartatja el magát, majd miután az elhagyja, a gyerekkel felszerelkezve belekezd egy fél éves képzésbe, ami alatt nyilván nem dolgozik, így nyilván nincs pénze. Keresi a boldoKságot és valami miatt azt gondolja, attól lesz boldoK, ha felveszik brókernek. Igaz, hogy nincs hol lakniuk, de az egész fél éves cuccot végigcsinálja. Tény, hogy kihajtja magát, de sokszor csak szimplán szerencséje van. Végül persze bróker lesz, happy end, stb, de szegény kiskölök nem kap új babát az elvesztett helyett, ami azért szerintem gonoszság.

Ebből gondolom kitűnik, hogy nem igazán tetszett a film. Sőt, ritka esemény történt velem: egy vagon zsebkendővel felszerelkezve ültem le megnézni, mégsem volt szükségem a készletekre. Arra számítottam, hogy megható és könnyes történetet fogok látni, de valójában csak idegesített ez az egész. Igaz, hogy Will Smith őrült módon loholta végig a filmet miközben itt-ott elpotyogtatott pár orvosi segédeszközt, folyamatosan kihangsúlyozva, hogy ő ám mindent a fiáért tesz, mégis, szerintem inkább a saját boldoKságát hajszolta. Oké, hogy nem egyszerű dolog totál pénz nélkül tengődni, de ha a gyerekemnek van lehetősége valami jobbra, hát nem kényszerítem bele őt is egy ilyen életbe. Mellesleg ha meg annyira fontos nekem a gyerekkel együtt töltött idő, hát nem cibálom szegénykét magammal, mint egy zsák krumplit, hanem inkább próbálok az ő kedvére tenni. És még sorolhatnám... Végig az járt az eszemben, hogy nem tudok teljes szívemből izgulni érte és szurkolni, mert hiába elszánt és kitartó, valójában önzőség vezérli és minden rosszat, ami történik, csak magának köszönhet.

Csalódás ért tehát. De nem baj, legalább spóroltam pár pzs-t.

3/5