Macskarisztokraták

Széltől is óvott, tündéri macskacsalád él a századforduló Párizsának egyik fényűző otthonában. Boldogságuk azonban csak addig tart, amíg a ház úrnője közzé nem teszi végrendeletét, melyben halála esetén a cicákra hagyja vagyonát - ha ők már nem lennének, akkor viszont a komornyik örököl mindent. A sanda szolga azonnal kész az ármányra és a cicák csakhamar az utcán - jobban mondva, az egyik messzi réten találják magukat. A szerencse azonban segítségükre siet és a Párizs utcáin, kertjeiben, háztetőin élő macskák, cicák, cicusok, macsekok, valamint Roquefort, a családhoz hű egér segítségével visszaküzdik magukat otthonukba - mindezt rengeteg bájos kaland, szívbemarkoló jelenet, gyönyörű betétdal kíséretében. (port.hu)

Astrid ma felfedezte, hogy nagy elmaradásom van Disney-rajzfilmekben, ezért aztán gyorsan el is kellett kezdenem bepótolni a kihagyott gyöngyszemeket. Elsőként a cuki-muki cicákra esett a választásunk. :)

Bár mozizás közben még lekötött a mese, így utólag visszatekintve sajnos be kell valljam, hogy elég kevéskének tűnik nekem a történet. Ha 7-8 éves lennék, még biztos lelkesednék érte, de így "fölnőtt fejjel" sajnos nem sok maradandó emléket szerzett nekem a rajzfilm, mármint az irtó aranyosra megrajzol kiscicákon és a cuki bátor kisegéren kívül. Nem véletlenül volt az én gyerekkori kedvencem a Szépség és a szörnyeteg, ami azért egy hajszállal varázsosabb, kalandosabb, romantikusabb...

3/5

Nim szigete

Nim az egyik trópusi szigeten él a tudós édesapjával. A legjobb barátai: Silkie, a fóka, Fred, a kerge iguána és Galileo, a vakmerő pelikán. Nim és barátai vad és izgalmas kalandjait a régi legendák és Alexandra Rover írónő könyvei inspirálják. Egyik nap Nim apja viharba kerül, és eltűnik a tengeren. A magára maradt kislány a kedvenc regényhőséhez, Alex Roverhez fordul levelével, hogy segítsen neki őt megtalálni. Az agorafóbiában szenvedő írónő, aki eddig az utcára sem mert kimenni, összeszedi minden bátorságát, és útra kel, hogy találkozzon Nimmel. (port.hu)

Elismerem, ez az ismertető igen bugyuta színben tünteti fel a filmet és ha korábban olvasom, talán el is veszi tőle a kedvemet. Pedig néhány apró csúsztatástól eltekintve bizony ez a rövid tartalom, de valahogy mégis ötletesebb tálalásban és szerethetőbb karakterekkel.

Bevallom, semmit sem tudtam a történetről, csupán csak a színészek alapján döntöttem a film mellett. A Nimet alakító Abigail Breslint már A család kicsi kincsében megszerettem és ezúttal sem kellett benne csalódnom, szerintem remek gyerekszínész, csak ugye velük kapcsolatban ott az állandó félelmem: vajon mi lesz velük, ha felnőnek? Gerard Butlerbe, mint Fantomba egész egyszerűen szerelmes vagyok és kész - ó, bárcsak engem rabolna el és vinne az Operaház alatti kis birodalmába, hogy aztán együtt énekelgessünk... Viszont ha félreteszem ezt az elfogultságot, akkor bizony be kell vallanom, hogy ebben a filmben picit azért erőlködnöm kellett, hogy fenn tudjam tartani a rajongásomat. Jodie Foster (szerintem legalábbis) a legnagyobb név ebben a filmben, akit oly sok másikban láttam és szerettem már, viszont ezúttal ő is valahogy kevéske számomra... Persze mindezért kárpótol azért a csodás táj és egy mesebeli élet lehetősége, a filmet átszövő kedves humor, no meg Nim állatkái. :)

Tipikus "egynek jó" kategória, családi mozizáshoz, kikapcsolódáshoz kiváló. De szerintem nem is akar ennél több lenni.

3/5

Egyiptom hercege

Rabszolgának született. Királyok nevelték. Vezér lett belőle. Történetét az egész világ ismeri, milliók tisztelik a nevét, ő Mózes. Az Egyiptom hercege az örökség és a sors epikus igényű drámája. Mózes története és útja a rabszolgától a hercegen át a felszabadítóig, évezredeken át fennmaradt, nemzedékek sorát nyűgözte le a hit, remény és szabadság időtlen témáival. A DreamWorks első egész estés animációs filmjéhez az Oscar-díjas Hans Zimmer írt dalokat és zenét. A film káprázatos képi világán pedig több mint 350 animátor, művész és technikus dolgozott. (port.hu)

Rajzfilmek terén (is) eléggé le vagyok maradva, így aztán mindig lecsapok azokra, amikről már sokat és sokszor hallottam.

Igazából ennek a filmecskének leginkább a főcímdala volt ismerős számomra, nyilván nem véletlenül. A történet egész jól lekötött, még annak ellenére is, hogy nem voltak benne nagy szemekkel néző, cuki-muki szőrmók állatok, jó poénok vagy egy épkézláb romantikus szál. Inkább klasszikus "mese" ez, nem is feltétlenül gyerekeknek - sőt, a csapások környékén én kimondottan élveztem, hogy rajzolt figurákat és rajzolt szörnyűségeket látok. Összességében tehát nem volt rossz, még így 12 évvel a készítése után sem.

4/5

Négy karácsony

A karácsony nem csak a szeretet ünnepe. A karácsony káoszt, totális felfordulást is jelent, elég csak az ünnepi bevásárlást, az ajándékok utáni hajszát vagy a kötelező rokonlátogatást említeni. Kate és Brad eddig ügyesen kivonta magát az ünnepi forgatagból, minden évben egy távoli, napos szigeten töltik a karácsonyt. Idén azonban pórul járnak, a ködös idő keresztülhúzza a számításukat, és otthon ragadnak. Mindez pedig azt jelenti, hogy az általuk olyannyira nem szeretett tortúrát ezúttal nem ússzák meg. Nem kevesebb, mint négy karácsony vár rájuk, hiszen mindketten elvált, majd újraházasodott szülők gyermekei. (port.hu)

Mostanában valahogy nincs szerencsém a filmekkel... karácsony előtt ennél rosszabbat talán nem is választhattam volna. Bárgyú és bugyuta, minimális karácsonyi hangulat nélkül, bántóan felszínes főszereplőkkel. És most nem is arról van szó, hogy azért utálom őket, mert nem látják rózsaszín cukormázban az ünnepeket, hanem egyszerűen önmaguk miatt utálatosak. Szerettem volna hinni az ő kis külön világukban, a klasszul működő, mindenkit kizáró kapcsolatukban, de annyira csak saját magukról szól ez a kapcsolat (és nem kettejükről), hogy egyszerűen nincs is itt miben hinnünk. Egy darabig azért szimpatizálhatunk ugyan Reese Witherspoonnal, sőt, még talán az addigi várakozó-értetlenkedő álláspontról áthelyezkedhetünk szomorú-együttérzőre is, aztán persze rájövünk, hogy megint csak jól rá vagyunk szedve.

Nagy-nagy csalódás, nem is ragozom tovább.

2/5

Abigél

A történet főszereplője Vitay Gina, egy tábornok lánya, akit a II. világháború utolsó esztendejében egy vidéki egyházi leánynevelő intézetben rejtenek el, mert édesapja tevékeny résztvevője a magyar ellenállási mozgalomnak és letartóztatás fenyegeti. Gina mindjárt az első nap megtudja, hogy ebben a világtól "távol eső" helyen sok különös dolog történik, s bár társai kiközösítik, egyetlen reménye marad a titokzatos Abigél, aki végső kétségbeesésében mindenkin segít. (port.hu)

Ma hivatalosan is bizonyításra került, hogy öreg vagyok. Itt van ugyanis ez a '78-as tévéfilm, amit imádok, amit századjára is örömmel néznék végig és amiből szó szerint tudok is idézni. Most is napokig mondogatom majd, hogy "Jó napot kívánok, Isten áldásával!", hogy "Aki kukorékolni mer, lecsukatom.", vagy hogy "A bűn magányát megosztja vele". :) Aktuális kedvencem egyébként (a sok felháborodott hangsúllyal kiejtett "arcátlan"-on és "bűnszövetkezet"-en kívül) Kiss Marinak az a mondata, hogy "A polgármester is velünk áhít." :) Imádom a lányok nyüzsgését, vicceit és összetartását, imádom a sejtelmes zenét, imádom a légiriadós jelenetet, amit mindig, de tényleg mindig megkönnyezek, és borzasztóan boldog vagyok, amikor a mindig keménynek látszani akaró Zsuzsánna és a mindig szerencsétlenkedő Kőnig végül elsétálnak a naplementében... :)

Szóval, klassz kis történet ez: maga a regény is szuper és a feldolgozása is. Nem igazán értem, hogy a "mai fiatalok" miért nem lelkesednek érte, de szerintem értékes és érdekes, sírós és nevetős és még nagyon-nagyon sokszor újranézhető film ez, fiatalabbnak, idősebbnek egyaránt.

5/5

Penelope

Egy boszorkány megátkozza az arisztokrata Wilhern családot, hogy a következő lánygyermekük malacképpel szülessen. Ám hosszú évekig kizárólag fiúk születnek a családban, míg végül megérkezik Penelope. A szülők plasztikai sebész segítségét kérik, de kiderül, hogy a malac orrot lehetetlen eltávolítani, így nem marad más választásuk, mint elrejteni a kislányt az emberek szeme elől. Amikor Penelope felnő, elkezdenek kékvérű férjet keresni neki, mert az átok csak akkor törik meg, ha valaki a saját fajtájából elfogadja olyannak, amilyen, "míg a halál el nem választ". Azonban a kérők mind halálra rémülnek a látványától, és Penelope, megelégelve a rengeteg elutasítást, megszökik a szülői házból, hogy megismerje a való világot, és talán megtalálja az igaz szerelmet. (port.hu)

Megint egy mesefilm - mostanában valahogy ilyenekre vágyom. :) Kedves is, szellemes is, szívmelengető is, sőt, még fordulatos is. Engem végig lekötött és kimondottan élveztem, hogy nem lesz csak úgy pikk-pakk happy end és boldogan éltek, míg meg nem haltak, hanem a hőseink saját erejükből "találják meg önmagukat" és hozzák össze saját boldogságukat. Persze van a történetnek mindenféle tanulsága is, de ez gyerekek szájába adva sokkal inkább hangzik aranyosnak, mint oktató jellegűnek. Nem számít az átok, sem a boszorkány, sem a varázslat, sem pedig az, hogy a gonoszok munkaköri leírásuknak megfelelően mind varázsütésre megjavulnak - ez a mese szerintem felnőtt gyerekek számára is tökéletesen élvezhető.

5/5

Zuhanás

Roy Walker (Lee Pace) az 1920-as évek Los Angelesében dolgozik kaszkadőrként. Egy veszélyes mutatvány közben baleset éri, ezért ágyhoz kötötten él. A kórházban, ahol ápolják, megismerkedik egy fiatal lánnyal, Alexandriával (Catinca Untaru). Roy mesés történetekkel szórakoztatja a kislányt különféle hősökről, banditákról és csatákról. A férfi sérülése és a lány élénk képzelőereje miatt a valóság és a fikció határai lassan, de biztosan kezdenek elmosódni, ahogy egyre jobban belelovallják magukat a történetekbe. A férfi célja azonban ridegebb: meséivel a kislány bizalmát szeretné elnyerni, hogy elemeltessen vele némi morfiumot a kórház raktárából, s így tán örökre megszabadulhat fájdalmaitól. (port.hu)

Vannak olyan filmek, amiknél a valóság és a fantázia határa szép lassan elmosódik, majd pedig e kettő észrevétlenül egymásba is olvad. Ezen belül vannak olyan filmek, amiknél ez öncélú és csak szórakoztatni akarnak vele a készítők, de akad olyan is, ami a nehéz, olykor brutális valóság emészthetőbbé, elviselhetőbbé tételét célozza. Általában ilyenkor tűnnek fel a gyerekszereplők, és itt ismét kétfelé válik az út: vagy elcseszik holmi bárgyú, túljátszott vinnyogással az egészet, vagy pedig valami igazán jó kerekedik ki a végén belőle. Nos, a Zuhanás szerintem ebbe a legutóbbi kategóriába sorolható: egyszerű, mégis magával ragadó meséje és a "játék" mögül hirtelen feltörő érzelmek olyan erősen hatottak rám, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy percek óta zokogok.

Egy régen látott, de nagyon jó filmhez, a A Faun labirintusához tudnám hasonlítani, bár talán a Zuhanás kevésbé kegyetlen, viszont színesebb és szebben fényképezett, sőt, még valami kedves humor is átszövi. Mindenesetre nekem nagyon tetszett.

5/5