Kapj el, ha tudsz!

Frank W. Abagnale dolgozott orvosként, ügyvédként és egy nagy légitársaság másodpilótájaként - és mindezt a huszonegyedik születésnapja előtt. A szélhámosság nagymestere emellett briliáns csekkhamisító is volt, szakértelme több millió dollárt hozott neki a konyhára. Carl Hanratty FBI ügynök legfontosabb küldetésének tartotta, hogy elkapja Franket és a törvény színe elé vigye, de Frank mindig egy lépéssel előtte járt és a hajsza folytatására kényszerítette. (port.hu)

Tom Hanks jó színész, ezt szerintem senki sem vitatja. Leonardo DiCaprio viszont már kicsit más eset, őt sajnos beskatulyázták nyálas szépfiúnak, de egyrészt, már kezd eredményes lenni sok-sok kibúvási kísérlete (vagy az is lehet, hogy csak öregszik a mi Leonk), másrészt meg ő így is jó színész. Aki nem hinné, nézze meg a egy-két korai filmjét, ahol aztán még fiatalabb, még kisfiúsabb, még nyálasabb - és mégis hihetetlenül jó, szóval kell, hogy tudjon valamit. A harmadik név pedig, ami meg kell említenem, az Steven Spielbergé... Erre a trióra már tuti mindenki felkapja a fejét. De ha még azt is hozzáteszem, hogy közös filmjük egy igaz történeten alapuló krimi-vígjáték, akkor még izgalmasabbnak tűnik a kombináció. És amit végül kapunk, az igazán várakozásunknak megfelelő.

Jó kis film ez, izgulunk, nevetünk, kikapcsolódunk és száguldunk mi is ebben az őrült fogócskában, amit a mellékszerepekben feltűnő nagynevű, sok helyről ismerős színészek csak még izgalmasabbá tesznek. A végén pedig jól észbe kapunk: hová is tart ez az egész? Kicsit elgondolkoztat, kicsit felkavar, majd végül a két férfi közt szövődött különös barátság kapcsán kicsit meg is hat. Szerintem jó kombináció.

Kategóriájában(!) ez a legjobb film, amit mostanában láttam.

5/5

Négyen résen

Két fiatal házaspár autózik a renói Monstre autófesztiválra. Roy és Candy, valamint Lonnie és Darlene, akik elég régóta ismerik egymást ahhoz, hogy együtt induljanak egy közös, autós vakációra. Kezdetben jól érzik magukat, remekül szórakoznak, mígnem valami furcsaság történik közöttük. Kiderül, hogy Lonnie már évek óta szerelmes barátja feleségébe. A felismerés folytán minden összezavarodik és már semmi sem működhet közöttük úgy, mint azelőtt. Az út hátra lévő részében az a kérdés, túléli-e a barátság és a szerelem ezt az őrült kéjutazást? (port.hu)

Érdekes kis film, bár inkább elgondolkoztat az emberi kapcsolatokról, semmint megnevettet. Azt hiszem, a legérdekesebb az volt benne, hogy az egyik házaspárnál a férfi, a másiknál pedig a nő volt az "irányító", de a nagy lebukás után valahogy a korábban elnyomott(?) felek nagyon is magukra találtak és kivirultak. Persze az megdöbbentő, hogy hogy a csudában házasodhatnak össze emberek anélkül, hogy igazából ismernék a másikat? És ezután hogy a csudában élhetnek le éveket, évtizedeket egymás mellett?

Persze a film nem ad erre választ, ott valahogy "lazára" veszik ezeket a megoldásokat és törekszenek a happy endre. Persze, bizonyos változásokat azért tapasztalunk az életükben, de hogy ez mennyire valószerű, az már igencsak kérdéses.

Nagy nevű színészek, érdekes szituációk, mégis, valahogy semmi extra. Tipikus "egynek jó" film, vagy csak egy hajszállal több annál.

3/5

A tűzben edzett férfi

Gyerekrablási hullám söpör végig Mexikón. John Creasy, a kiégett, valamikori CIA-ügynök és bérgyilkos a barátja rábeszélésére elvállalja Samuel Ramos iparmágnás és felesége gyermekének, a kilencéves Pitának a védelmét. Creasy nehezen tolerálja a koraérett kislányt, és vele az és életét firtató kényelmetlen kérdéseket, amelyekkel Pita állandóan zaklatja. De a férfiről lassan lemállik az áthatolhatatlannak látszó védőburok, és megnyílik a kislány előtt. Amikor a kis Pitát elrabolják, a férfi a saját kezébe veszi a nyomozást. (port.hu)

Hát, ezúttal is a tévé választott helyettem esti filmet, nem pedig én magamnak... Igazából eleinte nem is igazán tetszett, hiszen nem nagyon szokott bejönni ez a stílus, de az első kb. háromnegyed óra mégis maradásra bírt, hiszen a kiégett ex-ügynök legmélyebb kétségbeesése és a kis szöszi lánykával szép lassan, fokozatosan kialakuló barátsága egyaránt tökéletesen volt bemutatva. Aztán jött a fordulat, az emberrablás, ahonnan kezdve a film igazi üldözős-lövöldözős-robbantgatós-megkínzós akciómozivá vált, amitől néha már viszolyogtam is, hiszen ezek a jelenetek nem igazán valóak az én kis gyenge idegzetemnek. Persze változatos volt, igen, meg a feszültséget folyamatosan fenntartó, szóval az akciókedvelők számára mindenképp nyugodt szívvel tudnám ajánlani.

A színészek is remekek, Denzel Washington karaktere több egyszerű "gyilkológépnél", hiszen fejlődése végig a szemünk előtt játszódik le és több ponton is gondolkozóba ejthet vagy épp megdöbbenthet. Dakota Fanning szintén csodálatos, talán ő az egyik legtehetségesebb gyerekszínész, fogékony az apró rezdülésekre, érzékenyen és tökéleteset alakít, pont, mint a Nevem Samben. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele most, hogy felnőtt - ezeket a jelenleg futó vámpír ladys szerepeit ugyanis nem igen tudom hova tenni. A kisebb szerepben is láthatunk ismerős színészeket, sőt, eddig színészként (számomra) ismeretlent is Marc Anthony személyében. Hát igen, bevallom, ifjabb koromban még odavoltam érte is, nemcsak a dalaiért és a klipjeiért, most viszont inkább visszaküldeném a "kaptafájához".

A film további előnyeként említeném azt is, hogy kábé a negyede nem volt szinkronizálva, így most a spanyoltanulás legeslegelején számomra az is mindig nagy élmény volt, ha egy-egy szót vagy kifejezést elcsíptem és megértettem. :)

3/5

Válótársak

Audrey Woods (Julianne Moore) és Daniel Rafferty (Pierce Brosnan) egymással szöges ellentétben álló két felfogás szerint végzi ügyvédi munkáját. Legyenek bár eltérőek a módszerek, vesztett pere még egyiküknek sem volt. Itt van hát az ideje, hogy végre összemérjék az erejüket és az eszüket! Erre kiváló alkalmat szolgáltat, amikor egy híres rocksztár-divattervező-házaspár perében az egymással szembenálló feleket épp nekik kell védeniük. A tét nagy: a két híres ügyfél ugyanarra az írországi kastélyra vetett szemet. Audrey és Daniel azonnal Írországba utaznak, hogy külön-külön beszerezzék a számukra kedvező tanúvallomásokat. (port.hu)

Tárgyalóteremben szövődött szerelem két "szőrös szívű" válóperes ügyvéd között, szópárbajokkal, hol jobban, hol kevésbé lagymatag poénokkal, öregecske Pierce Brosnannal és sugárzóan kedves tekintetű Julianne Moore-ral. A sztorinak azonban nemcsak a vége sejthető előre, hanem sajnos a film közepén máris túlontúl hihetetlennek és menthetetlennek kezd tűnni az egész és ezzel a lendülettel gyorsan el is süllyed az amerikai szirupban. Pedig hát igazán szép ódákat zengtek a házasságról...

Könnyen felejthető, egyszer nézhető, ám de ez egyszer jó kikapcsolódást jelentő romantikus komédia.

3/5

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Julie Powell egy harminc körüli írónő, akinek még nem sikerült bizonyítania. Munkája monoton és lehangoló, ráadásul köze sincs az íráshoz. A zajos, kopott lakás sem a szíve csücske, ahova barátjával nemrégen költöztek. Napjának egyetlen fénypontja az esti főzés. Kedvenc szakácskönyve és egy gyermekkori emlék ihleti meg arra, hogy egy év alatt megfőzze az összes francia receptet, amit az anyjától örökölt könyvben talál, s ezt az élményt meg is ossza másokkal saját blogján keresztül.
Julia Child egy negyven körüli nő, aki férjével épp Párizsba költözött. Nem igazán tudja mit is kezdhetne szabadidejével: tanuljon meg kalapokat varrni, vagy inkább a francia nyelvet sajátítsa el? Az biztos, hogy Párizst imádja, csakúgy, mint az ételeket.
Két nő, két különböző korban, ugyanazzal a szenvedéllyel talál önmagára a fenséges ízek, finom illatok és a francia konyha varázsán keresztül. Mert vajból sosem elég! (port.hu)

Miután ma este kb. két órán át sürögtem a konyhában, hogy iszonyú bonyolultan elkészítsek egy elég egyszerű ételt, úgy érzetem nem fog ártani egy kis gasztronómiai "továbbképzés" a vacsi elnyammogása közben, így végre-valahára megnéztem a Julie&Juliát.

Amikor nagyon várok egy filmet, de hónapokig nem jön el a megfelelő idő és hangulat kombináció a megnézéséhez, mindig előre félni kezdek, mert minél több idő telik el, az ilyen helyzet annál inkább kezdi magában hordozni a csalódás lehetőségét. De szerencsére most nem kellett csalódnom, mert ez egy nagyon kellemes, kedves, könnyed és szórakoztató film, arról nem is beszélve, hogy a bloggereknek még némi rejtett mondanivalót is tartogat. Meryl Streep ismét csodás, teljesen átalakul, minden porcikájával játszik és a videókból ismerős Julia Child bőrébe bújik - aki nem hiszi, járjon utána például itt. A másik főszereplő Amy Adams, akinek azt hiszem ez az első olyan szerepe, amiben tetszik is, amit csinál. Egyszerű és szerethető a karaktere, mintha csak egy barátnőnk lenne, sőt, szinte már Bridget Jones-ra is hasonlít néha, leszámítva persze azt az apró különbséget, hogy az ő levese nem lesz kék. :) Szóval a két szakácsnőnkben egyrészt közös az, hogy mindketten a helyüket keresik és útjuk egy ponton találkozik is (pedig igencsak eltérő személyiségek), másrészt pedig az, hogy egy-egy igazán kedves férj áll az oldalukon. Nekem Meryl Streep és Stanley Tucci párosa különösen nagyon tetszett, valahogy így képzelem el azt, hogy milyen lehet egymás mellett megöregedni valakivel...

Hát, ha eddig nem szerettem volna főzőcskézni, ez a film tuti meghozta volna hozzá a kedvemet. De persze ez nem jelenti azt, hogy szakácsműsor lenne, mert szerencsére a történet mindkét szála végig ügyesen lavírozgat a különféle műfajok határai között, a végeredmény így nem lesz sem főzőcske-műsor, sem vígjáték, sem romantikus sztori, sem pedig dráma. Egyszerűen csak mindből egy kicsi, hogy végül az elegy "pont jó" legyen. Nekem tetszett, igazán jó kikapcsolódás volt. :)

5/5

Spancserek

Peter Klaven sikeres ingatlanügynök, és teljesen odáig van, amikor álmai nője, Zooey igent mond a házassági ajánlatára. Ám amikor a násznagy kiválasztására kerülne a sor, Peter döbbenten ébred rá, hogy nincs egy olyan közeli barátja sem, akit felkérhetne erre a megtiszteltetésre.
A helyzet megoldása érdekében bizarr és kínos "randikba" kezd különféle pasikkal, mígnem a sors összehozza Sydneyvel, aki nemcsak hogy szintén nagy rock-rajongó, de pontosan az a fajta vicces, magabiztos, jó fej srác, aki annyira hiányzott eddig Peter életéből. A két pasi annyira egymásra talál, hogy ez lassan kezdi rányomni bélyegét a vőlegényjelöltnek és kedvesének a kapcsolatára is, úgyhogy végül hősünk választani kényszerül menyasszonya és újdonsült spanja között. (port.hu)

Hát, elég furcsa élményekkel lettem gazdagabb. Könnyen lehet, hogy ez nekem túl "pasis" film volt, vagy csak az zavart, hogy apukámmal néztem meg és így édes kettesben az átlag öt percenként újra és újra bedobott orális szexes vagy maszturbálós téma "kicsit" khm, kényelmetlenné tette a laza kis esti filmnézést... :$

Na mindegy, a célközönség (értsd: a fingós, hányós, fosós és homo-parodizálós poénok kedvelői) számára biztos, hogy jó film lehet, és azért persze mi is nevettünk ám párszor, bár nekem egy idő után már úgy tűnt, hogy folyamatosan csak ugyanazt ismételgetik a szereplők és kezdett kicsit uncsi lenni Paul Rudd bénázása is, no meg fanatikus Jóbarátok rajongóhoz méltóan nagyon hiányoltam Mike mellől az ő Phoebe-jét... :) Persze megvolt a varázsa is ennek a nagy pasis-barátkozós dolognak, Jason Segel karakterének szókimondó őszintesége például kimondottan tetszett, de kész, ennyi, ennél többet nem tudok mondani a filmről.

2/5

Ébren álmodó

Ki ne ábrándozott volna már arról, hogy kettős életet éljen? De míg mi csupán ábrándozunk róla, addig Marie Willis (Demi Moore) számára ez mindennapos valóság. Gondos családanya, aki egy festői szépségű francia falucskában neveli két elbűvölő kislányát, ugyanakkor ő Marty is, egy híres New York-i könyvkiadó energikus, talpraesett ügynöke. Mindketten tudnak a másik létezéséről, mivel ha Marie elalszik, akkor Martyként ébred fel és fordítva. A két merőben ellentétes szerep egész jól megfér egymással egészen addig, amíg közbe nem lép a szerelem. Marie beleszeret Williambe (Stellan Skarsgard), Marty pedig Aaronba. Ahogy a két kapcsolat egyre komolyabb lesz, úgy csúszik ki Marie és Marty lába alól a talaj. Vajon melyikük világa az igazi? El lehet-e egyáltalán élesen választani egymástól az álmot és a valóságot? És ha el is lehet, melyikre vágyunk igazán? (port.hu)

Rendkívül érdekes, izgalmas alapsztori, amit azonban nem hagynak szép lassan kibontakozni, hanem inkább rögtön az első pár percben úgy, ahogy van, elmesélik az egészet a buta nézőnek, hogy aztán másfél órán át kelljen tétlenül várnia, hogy végre ismét meglepődhessen valamin. Közben, az alapfelállás különlegességéből adódóan egyszerre két szerelmi szálnak is tanúi vagyunk, de nekem valahogy mindkettő olyan kis hiteltelennek tűnik... Szívesebben vettem volna, ha tényleg romantikusan szövődnek, nem pedig csak úgy durr bele, "szeretkezni akarok veled", oszt' ennyit az udvarlásról. De aztán eszembe jutott, hogy a nő fél élete álom, így hát nem is baj, ha az álmok összevisszaságában mutatják be a történetet - igen ám, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egészen a film végéig valóságnak hiszünk mindent, így ez az elméletem (és egyben a mentség) itt meg is bukott. Egyedül a történet vége volt érdekes, de az sem annyira, hogy a szék karfáját szorongattam volna az izgalomtól; szerintem inkább csak a kíváncsiság viszi rá az embert arra, hogy kivárja a befejezést. Olyan szempontból viszont igazán megéri a várakozás, hogy a készítők itt mégis csak megvillantottak valamit és megmutatták, hogy volt ám ötlet és mondanivaló a filmben, csak épp nem sikerült megfelelően, érdekesen, "fogyaszthatóan" tálalniuk...

Szóval a filmet röviden így jellemezhetjük: jó alapsztori, rossz kivitelezés, és ezen sajnos a színészek sem tudtak javítani. Demi Moore-on sokat gondolkoztam, simán lehet ugyanis, hogy neki kellett volna elvinnie a hátán a filmet, de igazság szerint az én szememben annyira gyenge volt, hogy még jelzőt sem tudok rá találni, csak annyit: semmilyen. :/ Viszont megállapítottam, hogy nagy a füle! Így legalább lett egy célcsoportja a filmnek: az önbizalom-hiányos lányok hada. ;)

Persze azért nagy kár a filmért... Sok-sok lehetőség lett volna ebben a történetben, csak épp valahogy nem tudtak mit kezdeni vele és hagyták elúszni az egészet...

2/5

Good Will Hunting

Will Hunting még csak húsz éves, de már kilóg a kemény dél-bostoni munkásnegyed környezetéből. Barátaihoz hasonlóan gürcöl, amikor éppen nem a helyi bárban lóg vagy nem keveredik összetűzésbe a törvénnyel. Sohasem járt egyetemre, legfeljebb gondnokként felmosni a padlót. Mégis homályos történelmi utalásokat idéz fel fényképszerű emlékezetéből és szinte azonnal old meg Nobel-díjas professzorokat is zavarba ejtő matekpéldákat. Az egyetlen dolog, amire ez a bámulatosan okos és lehetetlenül dühös fiatalember nem képes, hogy újabb kocsmai verekedése után kidumálja magát a várható börtönbüntetés alól. Egyetlen reménye Sean McGuire, az egyetemi professzorból lett pszichológus, aki csodálja a fiú érzelmi küszködéseit és megérti, milyen az, amikor az ember élete állandó küzdelem. (port.hu)

Két hete nem láttam már egy árva filmet sem, sőt, az agyleszívó tévézést is még minimálisabbra csökkentettem a megszokott minimálisról, úgyhogy érthető, hogy most mennyire ki voltam már "éhezve" valami jó kis néznivalóra. ;) De úgy döntöttem, nem bízom a véletlenre a dolgot, így olyan filmet választottam, amit már kismilliószor láttam, de amit még mindig egyszerűen csak imádok. :)

Mert mekkora dolog már, hogy két srác, Matt Damon és az egyébként magyar származású Ben Affleck, csak úgy fogták magukat és rittyentettek egy jó kis forgatókönyvet, ami aztán pikk-pakk Oscart is hozott nekik? És ami a legjobb az az, hogy nemcsak nekik, hanem véégre, vééégre a szőrmók színész-isten Robin Williamsnek is, aki mellesleg nagy kedvencem és mindig könnyeket tud csalni a szemembe - vagy a röhögéstől, vagy a meghatottságtól. Igen, még ebben a filmben is.

Hú, most elemezzem, hogy miről is szól? Az ajánlóban már leírták, hogy mi van a képernyőn, de hát az ez esetben is fityfene a valósághoz képest. Az van ugyanis, hogy mindig, mikor nézem, meglátok benne valami újat. Nehéz történet, nehéz sorsok, nehéz gondolatok, klassz poénok, színészóriások és jó kis alakítások. Szóval jól van ez megcsinálva és minden a helyén van, még Ben Affleck suhogós melegítői is és az a rohadt, leszakadni sem akaró sál is az egyébként gyökér prof nyakában. :) Imádom nézni, még akkor is, ha helyenként már kívülről tudom a szöveget, hiszen hogy is felejthetnék el olyanokat, hogy "pislogópárbaj két dél-bostoni között", vagy a klasszikussá vált "dolgom van egy lánnyal"? És imádom, ahogy végigvezetnek az érzelmek hullámzásán, ahogy a srácok közti mély, de nem nyálas barátságot megmutatják, ahogy Robin Williams bizalomra tanít és magával ragad, és hogy Minnie Drivert még mindig mennyire bájosnak találom. Súlyos és laza, vidám és torokszorítóan sokkoló van itt egybegyúrva, észrevétlenül, tökéletesen elegyítve, ráadásul remek zenékkel kísérten, amiket, sajnos hatszázadjára is le kell írnom: imádok. :)

5/5