Hát hogy ez milyen régi, és milyen jó film! :) Valamikor, kicsi koromban láttam már, bár nem hiszem, hogy sokat értettem belőle. Azért persze, most újranézve a filmet, egy-két dologra emlékeztem. Persze csak felületesen.
De volt ebben a filmben minden... sírás-nevetés, izgalom, munka, siker, csalódás, megcsalás, távolságtartó udvarlás, kedves gesztusok, feltörő érzések, lábfellendítős csók, vicces-divatjamúlt frizurák és ruhák és számítógépek, intrika, fordulat, meztelen férfi felsőtestek (na jó, női pucérkodás is van rengeteg... de most komolyan, lányok, ti szoktatok egyes egyszál bugyiban porszívózni???), szimpatikus főszereplő, akinek szurkolni lehet és akiért izgulhatunk, jól ábrázolt karakterfejlődés, és persze happy end, és a tudat, hogy a jó mégiscsak győz a végén.
Tetszett a főszereplőnő karaktere: a sokat lenézett, de okos titkárnő, aki valójában nagyot kockáztat és közben karriert csinál, tele van gátlásokkal, önbizalomhiánnyal, hiszen eddig csak kihasználták, lealacsonyították és megbántották. Tudtam vele azonosulni, mert sokszor ilyen vagyok én is. Nekem is győzködni kell magam, hogy meg tudom csinálni, mint neki élete első tárgyalása előtt, ahol ráadásul profinak kellett kiadnia magát. Ezt a küzdést és fejlődést végigköveti a film, nincsenek benne olyan hirtelen váltások, mint a friss, "mai" hálivúdi filmekben. Itt sokkal jobb a jellemábrázolás. Például az a jelenet is nagyon tetszett, mikor sík idegesen leül az első tárgyaláson, és megkérdezik: Kávét? Ő egyből felugrik és azt mondja: "Igen, hozom", mert már annyira megszokta az ugráltatást...
És hát végül, de nem utolsó sorban: ahogy Harrison Ford tud nézni... elolvad tőle az ember. Pedig én nem is szeretem. szerintem a "nagy" nyálcsurgatós filmjeiben tök öreg, a Star Wars-ban pedig Lüke Szkájvóker nekem sokkal jobban bejött, mint Hang Szóló. ;) Na de amilyen kis komisz kisfiúsan bámult, nézett, udvarolt, koncentrált, kacérkodott, tekintgetett ebben a filmben... én már az első jelenetben belészerettem. ;)
Szóval szerintem jók ám a rég(ebb)i filmek, nem kell lenézni őket. Ezt meg különösen nem.
De volt ebben a filmben minden... sírás-nevetés, izgalom, munka, siker, csalódás, megcsalás, távolságtartó udvarlás, kedves gesztusok, feltörő érzések, lábfellendítős csók, vicces-divatjamúlt frizurák és ruhák és számítógépek, intrika, fordulat, meztelen férfi felsőtestek (na jó, női pucérkodás is van rengeteg... de most komolyan, lányok, ti szoktatok egyes egyszál bugyiban porszívózni???), szimpatikus főszereplő, akinek szurkolni lehet és akiért izgulhatunk, jól ábrázolt karakterfejlődés, és persze happy end, és a tudat, hogy a jó mégiscsak győz a végén.
Tetszett a főszereplőnő karaktere: a sokat lenézett, de okos titkárnő, aki valójában nagyot kockáztat és közben karriert csinál, tele van gátlásokkal, önbizalomhiánnyal, hiszen eddig csak kihasználták, lealacsonyították és megbántották. Tudtam vele azonosulni, mert sokszor ilyen vagyok én is. Nekem is győzködni kell magam, hogy meg tudom csinálni, mint neki élete első tárgyalása előtt, ahol ráadásul profinak kellett kiadnia magát. Ezt a küzdést és fejlődést végigköveti a film, nincsenek benne olyan hirtelen váltások, mint a friss, "mai" hálivúdi filmekben. Itt sokkal jobb a jellemábrázolás. Például az a jelenet is nagyon tetszett, mikor sík idegesen leül az első tárgyaláson, és megkérdezik: Kávét? Ő egyből felugrik és azt mondja: "Igen, hozom", mert már annyira megszokta az ugráltatást...
És hát végül, de nem utolsó sorban: ahogy Harrison Ford tud nézni... elolvad tőle az ember. Pedig én nem is szeretem. szerintem a "nagy" nyálcsurgatós filmjeiben tök öreg, a Star Wars-ban pedig Lüke Szkájvóker nekem sokkal jobban bejött, mint Hang Szóló. ;) Na de amilyen kis komisz kisfiúsan bámult, nézett, udvarolt, koncentrált, kacérkodott, tekintgetett ebben a filmben... én már az első jelenetben belészerettem. ;)
Szóval szerintem jók ám a rég(ebb)i filmek, nem kell lenézni őket. Ezt meg különösen nem.
5/5